Szülői minták, rokonok, barátok, ismerősök, szomszédok... Az utca emberei, mind-mind példaként szolgálnak, és szolgálhatnak egy kis kamasz számára élete első komoly döntésének meghozatalához... Jobb esetben persze, ha tényleg a gyerek dönti/döntheti el, hogy mit is szeretne tanulni nyolcadik után.
Vajon egy 14 éves gyerkőc milyen szempontok alapján dönti el, hogy, mi szeretne lenni, ha nagy lesz? Mit hall otthon a mindennapokban? Mennyire figyeli meg szülei, családja viselkedéseit? Milyen következtetéseket vonhat le például abból, amikor anya vagy apa fáradtan/idegesen/morcosan/vidáman/elégedetten/feszülten/mosolyogva/energikusan/feltöltődve/elkeseredve, stb. tér haza a munkahelyéről, és folytatja napi teendőit otthon? (És most nem szeretném boncolgatni a kedvelt szakma, és az éppen aktuális munkahely kölcsönhatásait, közvetlen munkatársainkkal való kapcsolatainkat, stb... mindezt külön bejegyzésben sem lehetne igazán bőven kifejteni, szerintem.)
Vajon mennyit mesélünk el mi szülők gyermekeinknek, az aznap megélt munkahelyi pillanatainkról, elvégzett-és/vagy ránk váró feladatainkról? Mondunk-e bármit is, vagy csak csapunk, vágunk, kiabálunk(?!)... például, ha egy rosszabb napon vagyunk túl?
Mennyi időt szánunk, és vajon mennyire lenne igazán szükség szánni gyermekeinkre nap, mint nap az igazán mély, bensőséges, érzelmekkel és információkkal teli beszélgetésekre?
Sokszor hallom, hogy ilyesmire nincs ideje az embernek. Én ilyenkor mindig elszomorodom, és arra gondolok, hogy, ha én sem mesélnék Csabinak, nem beszélgetnék vele eleget, akkor a saját kis világát mikor és mivel is tudná kiszélesíteni, sokszínűbbé tenni, és hogyan érthetne meg engem egy fárasztó napom után. Hogyan érthetné meg azt, ha éppen nincs kedvem porszívózni, mert kimerülten értem haza. Hogyan tudnám bevezetni a háztartás rejtelmeibe, persze itt nem a gyermekmunkára gondolok :) - egyáltalán, "hogyan nevelhetném az életre" beszélgetések nélkül?
Én nagyon sokszor szoktam arra gondolni, hogy még mit mondhatnék el neki, vagy mit felejtettem el vajon, de folytathatnám azzal is, hogy kérdés az is, hogy a gyermekem mennyit értett meg mindabból amit elmondtam neki. Nagyon sokszor szoktam rákérdezni arra, hogy érti-e miről is beszélek, miről is mesélek neki. Mindig kiemelem, hogy ha valamit nem ért azonnal állítson meg és kérdezzen rá pl. egy szóra, amit még nem hallott, vagy a jelentésével nincs igazán tisztában... Vagy egyáltalán nem tudja, hogy mit takar az a kifejezés, mert bizony én is sokszor automatikusan mesélek és mesélek neki... Szerencsére a nagy fiam résen van... Valamit mégis csak jól csináltam eddig, nevelése során ;) .
Nálunk arra a kérdésre, hogy mi lesz, ha nagy lesz, a következőt válaszolta évekkel ezelőtt Csabi: matekos, informatikus, sok pénzt kereső felnőtt... Azóta szűkült a kör, most már tudja, hogy kedvenc tantárgyaival szeretne emelt óraszámban foglalkozni - matek, info, angol.
Nincs könnyű dolgunk, nekünk szülőknek. Hiszen első körben meg kell találnunk a megfelelő középiskolát, ahol gyermekünk képességeinek és céljainak megfelelő oktatásban részesülhet.
Azt, hogy mi is lesz ő? Mivel fog foglalkozni? Milyen szakmát fog kitanulni?
Szerintem ebben a korban még megjósolni sem lehet, hogy mi lesz a gyerekünk. Hiszen ők is változnak!
Fogni a kezét és vezetni azon az úton, amit szeret, amivel szívesen foglalkozik. Szeretettel támogatni őt, szerintem most leginkább ez a mi feladatunk. Közösen kiválasztani néhány középiskolát, mely számára megfelelő lehet... Aztán ki tudja mit rejt a jövő?
Számomra egy fontos pont van, melyet folyamatosan szem előtt tartok, mégpedig az, hogy Csabinak mihez van nagyon jó érzéke, és mit szeret a legjobban, hiszen csak ezen a vonalon indíthatjuk útjára anélkül, hogy kedvét szegnénk a továbbtanulástól, a nagybetűs élettől, valamint anélkül, hogy rabszolgatartó hajcsároknak tartana bennünket.
Mosolygós, érdekes SZAKMÁZÓS perceink voltak, vannak és lesznek, hiszen már a nyakunkon van a továbbtanulás.
Boldog SZAKMÁZÓS perceket kívánok mindenkinek, aki hozzánk hasonlóan, most ebben a cipőben jár! ;)
Talán segítségetekre lehet Szakmákról Kicsiknek és Nagyoknak - Facebook zárt csoportom, ahol már többen is leírták, hogy miért is azt a szakmát választották, amelyben most dolgoznak.
Üdv,
Dina