Kedves Olvasóm!
Emlékszem mennyire boldog voltam, mert megláttam a virág bimbójánál két szorgos hangyát. ...megLÁTTAM és NEM csak NÉZTEM! Észrevettem őket!!
Ha csak néztem volna, elmulaszthattam volna észrevenni őket! Büszke voltam magamra, mert felfigyeltem rájuk - és ezután nem néztem tovább, nem kerestem a megfelelő, a tökéletes tavaszi pillanatra várva, melyet mobilommal szerettem volna megörökíteni.
Mennyire igaz az, hogy nem elég nézni..., látni fontosabb! Akár a lehetőségeimet... volt több is, melyeket későn vettem észre, és már el is mulasztottam.Tudatosan vegyük észre, észleljük lehetőségeink tárházát, mert igenis itt van, értünk van, csak látnunk kell és meg kell ragadnunk minden pillanatát!
Ötletelni, kreatívan gondolkodni, figyelni belső hangunkra, mit súgnak a megérzéseink! Tudnám még sorolni, hiszen ezek is mi vagyunk! Bennünk élnek, itt motoszkálnak- viszont sokszor, sajnos nagyon sokszor nem engedünk teret nekik, hiába próbálkoznak súgni, segíteni nekünk.
Azok a görcsök, a gátlásaink, a társadalmi berögződések... gyermekként belénk nevelt tudat, a logikus gondolkodás, mind-mind gátolnak bennünket.
Ám az akadályok feloldhatóak, ha teszel érte, ha TE saját magad akarod a változást!Igen, most is csak ismételni tudom magam, RAJTAD múlik minden!
Megteszel mindent azért, hogy elérd célodat? Biztosan mindent megteszel? Mit tehetnél még?
Gondold végig, hidd el megéri! Hogy érzed most magad? Mit érzel pontosan? Hol érzed?
Válaszold meg a fenti kérdéseket, őszintén, Magadnak!
Igen, ez fontos!
... ha saját Magaddal sem vagy őszinte, Szerinted?
