Kedves Olvasóm!

Gyártottál már kifogásokat? Esetleg most is folyamatban van a munka? Szalagmunka - azaz rutinszerűen? Megrendelés nélkül is? Milyen részeredményeket tapasztalsz közben? És végeredményeket? Megéri a ráfordított időt? Megérte? Elégedett voltál a gyártósorral? Elégedett voltál a beruházásoddal? Elégedett voltál a végeredménnyel? Elégedett vagy közben, illetve az idő múlásával Magaddal és a munkád gyümölcsével?

Milyen gépsorokkal dolgozol? Milyen eszközöket szereztél be a KIFOGÁSAID gyártásához? Olajozottan működik minden berendezés? Mindig kéznél van? Mindig nyitva áll előtted GYÁRAd ajtaja? És Te örömmel veted bele magad a projekted megvalósításába? Sokszor érzed/érezted azt, hogy már túl akarsz lenni rajta? Sürgeted a gyártást? Hajcsárod vagy saját magadnak?

Mondd, megérte? Mondd, megéri? Most is megéri a gyár működtetése? Te, hogyan látod? Lehetséges, hogy ráfizetéses az egész céged működtetése? Lehetséges, hogy nem? TE most mit gondolsz erről?

Egy biztos nem egyszerű és nem is olcsó egy KIFOGÁSGYÁR beüzemelése, karbantartás, és véleményem szerint a legnehezebb talán a gyár felszámolásának a folyamata. Te is így gondolod? Egyetértesz velem? Talán másképpen látod saját gyárad mindennapi életét?

Saját kifogásgyáram működését szeretném most bemutatni Neked egészen a kezdetektől a felszámolásáig(?):

Mióta az eszemet tudom, és iskolába jártam folyamatosan kerestem a lehetőségeket, hogy milyen rafinált módon tudnám húzni-halasztani azt, - amire anyukám már órák óta kér -, hogy üljek már le végre tanulni. Persze általában készültem én az órákra, csak az odáig vezető út, hogy végre erőt vegyek magamon és végre leüljek a tankönyv melle, hát igen ez nem volt mindig egyszerű feladat nekem. És milyen rafinált megoldásaim voltak mindehhez? Lássuk csak, inkább önként és dalolva elmosogattam, vagy kiporszívóztam, vagy port töröltem, vagy mindezt egymás után szépen sorban - főleg, ha matek témazáróra kellett volna készülnöm, vagy fizikára - nem is csoda, hiszen nem tartoztak a kedvenc tantárgyaim közé. Az érettségiről már nem is beszélek, hát még arról, amikor főiskolára kerülve kitartó tanárom szeretett volna bevezetni az integrálás és a deriválás általa fantasztikusnak tartott világába. Tudtam, éreztem minden érzékelő receptorommal, hogy ezek a fantörpikus, elképesztő gráfok, mátrixok nem fogják színesíteni az életemet. Persze megtanultam, begyakoroltam a típusfeladatokat, teljesítettem a kreditet, és azután gyorsan el is felejtettem minden számomra feleslegesnek tűnő ábrát, diagramot, képletet - jesszus most is borsódzik a hátam, ha pl. az operációkutatási alapok című tantárgyra gondolok. Naná, hogy már a kezdetek-kezdetétől csak és kizárólag a kifogásgyáram működtetésére koncentráltam - egészen addig a pontig, amíg egy nagy levegőt nem vettem, és végre leültem tanulni. Egy időre bezártam a kifogásgyáramat. És utólag csak fogtam a fejemet, hogy ez csak ennyi volt? Mi a fenéért nem kezdtem el korábban a tanulást, hiszen nem is volt annyira bonyolult, megerőltető, borzasztó. Nem lettem kiütéses tőle! - bár atomfizikus sem ;) :)

Azt a megkönnyebbülést, amikor megtanultam mindent - hát azt szavakkal el sem tudom mondani, le sem tudom szinte írni, amit akkor éreztem, amikor befejeztem a lecke feldolgozását. És a kifogásgyáram közben idő-és költséghatékony módra volt kapcsolva, hiszen zárva volt. Egészen addig a pillanatig, amíg fel nem bukkant szinte a semmiből :D a következő rám váró feladat. És ismét rohantam, hogy kinyissam kapuit szunnyadó kifogás gyáramnak. Bár annyira nem volt nehéz dolgom vele, hiszen nem voltak berozsdásodva a zárak, a kulcsot is azonnal tudtam, hogy hol találom - keresnem sem kellett - hiszen bennem volt! Én magam vagyok a kulcs!

Mint ahogy saját gyárad kulcsa is Te benned található! TE magad vagy a kulcs! Szerintem felesleges röntgenre rohannod, úgy sem mutatná meg Neked egy rtg. felvétel sem, mivel sokkal mélyebben rejtőzik Benned a kulcsod! Tudooom, vagyis sejtem hogy most mire is gondolhatsz, hogy már megint a minden fejben dől el... már megint ezek a közhelyes kifejezések.

Szerinted! Hol a nyavajában dőlne el, hogy hogyan állsz a rád váró feladatokhoz?????? Talán a kisujjbegyed receptorai döntik el, hogy mit tegyél? Te, hol szoktál gondolkodni? Persze, hogy minden fejben dől el! Értesz most már?

MINDEN FEJBEN DŐL EL!

A legjobb esetben a saját fejedben, hiszen ilyenkor nem mások céljait valósítod meg!

Napjainkban az angol nyelv elsajátításával küzdök (mert ugye itt a család-most éppen beteg kisfiammal vagyok itthon, a munka, a háztartás vezetése, a futás, és még sok minden más- ami mind-mind csak kifogás) éppen, és azzal, hogy minden nap  leüljek tanulni. Viszont érzem magamban az erőt, hogy felül tudok kerekedni halogatásaim erdején, és szembe tudok nézni a kifogásgyáram zártajtóival. Nincs szükségem kifogásokra, nyelvvizsgát akarok! :) Meg tudom csinálni, tudom és napról napra teszek is érte!

Láthatod számomra sem egyszerű feladat a csiki-csuki, kinyitom-bezárom a gyárat - folyamat megszüntetése. Akaraterő, kitartás, tudatosság, önmagunkra figyelés, és egyszerre mindig csak egy cél - igen- én ebben látom a megoldást a kifogásgyáram felszámolásához. Most még én sem tartok a legvégén, még nem húztam le teljesen a rolót gyáram ajtaján, viszont már elindult a folyamat bennem, lépésről-lépésre.

Azt, hogy végleg befogom-e zárni gyáramat, most biztosan nem tudom megmondani. Az viszont biztos, hogy minden erőmmel azon dolgozom nap, mint nap, hogy eszembe se jusson az a tény, hogy létezik valahol bennem egy kulcs, mely a kifogásaim megszületéséhez nyújthat segítséget, céljaim elérése helyett!

 Tűzd ki saját célodat és valósítsd meg azt!

Céljaid eléréséhez sok akaraterőt és tudatosságot kívánok Neked!

Üdv, Edina

https://www.facebook.com/coachandhr