2.
Bankfiók, ABC, mozgólépcsőknél biztonsági személyzet, és még sorolhatnám - meglepettséget, majd viszont mosolyt, nagyon sokszor azonnali közvetlen segítséget, baráti hangnemet kaptam mosolyomért, udvariasságomért, kedvességemért, egy jó szóért cserébe.

Ebben a személytelen, közönyös, színházi, képmutató városba hoztam egy kis színt jó néhány ember életébe, és még nagyon soknak szeretnék ugyanekkora meglepetést okozni, nemes egyszerűséggel csak azzal a gesztusommal, hogy mosolyogva fordulok azokhoz a személyekhez, akiket felkeresek mindennapjaim, életem során.

Szívből kívánom Neked is, hogy legyen ekkora élményben részed azáltal, hogy MOSOLYOGSZ.

Tehát :) -ra fel!!!

Döbbenetes, hogy lassan furán néznek azokra az emberekre, kiknek talán egy pillanatra eszébe jut egy kedves pillanat, egy örömteli alkalom és ösztönösen elmosolyogja magát. Ezt leginkább a mozgólépcsőn utazva tapasztaltam saját magamon, amikor egyszerűen csak kacagtam egy kicsit - és mennyire jóleső érzés volt az akkor ott számomra! Melegség töltött el, és boldogság, szinte ismét átéltem azt a pillanatot, melyre visszaemlékeztem.
Láttam is furcsa felém forduló tekinteteket... És? Az az én és emlékem pillanata volt. És csak ez számított nekem.

Előfordult hasonló szitu már Veled is? Biztosra veszem, hogy igen, és nem is egyszer. Nem is meglepő, így működünk! :)

Viszont kontrolljaink, és ugye "gondolataink" őrködnek viselkedéseink felett!

Mert, mit fognak "gondolni" az emberek? ... Na persze, a cirka 6-7 milliárd lakója bolygónknak pont azzal fog foglalkozni, hogy pl. én mekkora boldogságot éltem át ismételten egy bevillanó emlékképem pillanatában.... Ezt ugye Te sem "gondolod" komolyan?

Mosolygós pillanatokat, perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat és éveket kívánok Neked!

Nagyon nehéz mindezt megélni – saját tapasztalataimból tudom, én is átestem már több hasonló helyzeten.

Mit tettél ebben az életszakaszodban? Tettél-e bármit is azért, hogy ne ebben a formában éld mindennapjaidat?  Miben változtattál, hogy kellemesen érezd magad az adott csoportban? … talán megfeleltél mások elvárásainak, csak azért, hogy befogadjanak? Olyanokat is cselekedtél, melyeket magadtól sohasem tettél volna? Ilyenkor mit éreztél? Pocsékul érezted magad saját viselkedésed miatt? Szerinted hova tovább ebben a szituációban? Érezted már, hogy elég, véget akarsz vetni ennek az egész érthetetlen viselkedésednek? Ki tudsz lépni? Egyáltalán ki akarsz lépni ebből a számodra megalázó, kényelmetlen helyzetből? Felmered vállalni önmagad? Képes vagy szeretettel fordulni saját magad felé? Tudod és akarod is szeretni saját magad, hibáiddal együtt? El tudod fogadni tökéletlenségedet? Szeretnéd tudni elfogadni és kezelni más emberek viselkedését, véleményét, meglátásait? Szeretnél változtatni másokhoz és saját magadhoz való hozzáállásodon?

Szeretnél segítséget, támogatást kapni önmagad megismerésének és elfogadásának útján? Akarsz vagy csak szeretnél tenni hozzáállásod változtatásáért? Ha csak szeretnél, akkor kérlek ne raboljuk egymás idejét.

Hiszel Önmagadban? Hiszel a benned lévő képességekben? Hiszed, hogy Te döntesz saját sorsod irányítása felett? Hiszel abban, hogy ha Te változol, akkor minden változik?

Elgondolkodtál-e már azon, hogy benned milyen térkép jelenik meg a körülötted lévő világról? Vajon a saját térképed mekkora befolyással van életedre, emberi kapcsolataidra?
El tudod képzelni azt, hogy két ember térképe sohasem egyforma? Mindannyian kölcsönösen alakítjuk ki saját és mások térképeit, hatással vagyunk a körülöttünk élőkre.

Szeretnéd alaposabban feltérképezni Önmagadban:

- képességeidet?
- szokásaidat?
- érzéseidet?
- döntéseid okát?
- korlátaidat?

Ha úgy döntöttél, hogy igen, akkor és csak akkor fordulj hozzám bizalommal és közösen kézbe vesszük iránytűdet, térképed felfedezéséhez, újra rajzolásához.

(Kép forrása: fotkyfoto.hu)

Mennyire igaz az, hogy nem elég nézni..., látni fontosabb! Akár a lehetőségeimet... volt több is, melyeket későn vettem észre, és már el is mulasztottam.Tudatosan vegyük észre, észleljük lehetőségeink tárházát, mert igenis itt van, értünk van, csak látnunk kell és meg kell ragadnunk minden pillanatát!

Ötletelni, kreatívan gondolkodni, figyelni belső hangunkra, mit súgnak a megérzéseink! Tudnám még sorolni, hiszen ezek is mi vagyunk! Bennünk élnek, itt motoszkálnak- viszont sokszor, sajnos nagyon sokszor nem engedünk teret nekik, hiába próbálkoznak súgni, segíteni nekünk.

Azok a görcsök, a gátlásaink, a társadalmi berögződések... gyermekként belénk nevelt tudat, a logikus gondolkodás, mind-mind gátolnak bennünket.

Ám az akadályok feloldhatóak, ha teszel érte, ha TE saját magad akarod a változást!Igen, most is csak ismételni tudom magam, RAJTAD múlik minden!

Megteszel mindent azért, hogy elérd célodat? Biztosan mindent megteszel? Mit tehetnél még?

Gondold végig, hidd el megéri! Hogy érzed most magad? Mit érzel pontosan? Hol érzed?

Válaszold meg a fenti kérdéseket, őszintén, Magadnak!

Igen, ez fontos!

... ha saját Magaddal sem vagy őszinte, Szerinted?